Tizenöt ötvenhatos emigráns portréjából és élettörténetéből nyílt kiállítás a New York-i Magyar Házban szombat délután.
New York-i és New York környéki, 1956-os szabadságharcosok és emigránsok portréiból és élettörténeteiből nyílt kiállítás október 22-én, szombat délután Manhattanben, a New York-i Magyar Házban a Ház és Bánhalmi Norbert fotográfus közös tárlataként, a New York-i főkonzulátus és a Hungary Initiatives Foundation támogatásával Mérföldkövek címmel.
A kiállítás anyagát Nagy Ildikó szociológus, a Magyar Ház Igazgatója; Bánhalmi Norbert és Szilvay Gergely, a Mandiner újságírója állította össze, akik több hete járták a környéket, hogy felkeressék a még élő ötvenhatosokat, akik személyes, 1956-hoz kötődő tárgyaikat is kölcsönadták a projekthez; Farkas András például a biciklijét, amivel átjött a határon, és amivel pár nappal korábban még megnyerte a Bécs-Budapest maratont.
Nagy Ildikó arról beszélt: a Magyar Ház olyasvalamivel szerette volna ünnepelni a hatvanadik évfordulót, ami az amerikai, azon belül is a New York-i magyar közösségről szól. Így született meg az ötlet, hogy készítsenek kiállítást a régióban élő ötvenhatosokról, akik közül számosan mai napig a magyar közösségek aktív, szervező tagjai; másrészt az amerikai magyarság alapját jelentős részben az ötvenhatosok adják, így a közösség a saját gyökereit is felismerheti bennük.
Kumin Ferenc nagykövet, főkonzul arra hívta fel a figyelmet, hogy milyen fontos hőseink ismerete. Idézte a hivatalos szlogent: ahol a hősöket nem felejtik, ott mindig születnek újak. Megjegyezte: a hősökre való emlékezést nem is olyan könnyű megtartani.
Romsics Gergely, a New York-i Balassi Intézet vezetője a kommunikatív és a kulturális emlékezet közti különbségről és a köztük való váltásról beszélt, rámutatva, hogy ezek az interjúk még épp az utolsó pillanatban készültek ahhoz, hogy segítségükkel a kommunikatív emlékezet alakítsa a kulturálisat.
Papp László ötvenhatos, a Magyar Amerikai Emlékmű Bizottság elnöke hangsúlyozta: vasárnap délben tíz év munkájának gyümölcseként leleplezik az új New York-i ötvenhatos emlékművet. Somogyi Balázs, úgyszintén ötvenhatos, a Connecticuti Magyar Kulturális Egyesület elnöke a közösség erejéről beszélt a mintegy 130 fős hallgatóságnak.
A kiállítás apropóján készült interjúkból, amelyekből várhatóan kötet és dokumentumfilm is készül, hármat már közreadtunk a Mandineren, amely a projekt médiapartnere, és továbbiakat is olvashatnak majd november 4-ig. A cikkek nem születhettek volna meg a Kőrösi Csoma Sándor program nélkül.
A Húrokon írt történelem című műsorban mások mellett Schuster Lóránt, Korda György, Csepregi Éva, Kovács Kati, Vikidál Gyula, Tátrai Tibor, Nagy Feró, Charlie és Demjén Ferenc mesél nemcsak a saját pályafutásáról, de arról is, hogyan lehetett a szocializmus keretei között zenészként és emberként létezni.
Az orosz külügyminisztérium közlése szerint a találkozón Szergej Lavrov „érdemi és őszinte eszmecserét folytatott” Ukrajna, Irán és Szíria helyzetéről Marco Rubióval.
Ő volt az az ember, akire mindig, minden helyzetben számíthattam.
Különösen rosszkor és különösen rossz helyen pusztított az árvíz.
A szerzők szerint Magyarország kevés vérrel szerezné vissza a területet.
Hol tart Magyarország az MI nyújtotta lehetőségek alkalmazásában? Mely szektorokat érinti ez a technológiai áttörés a leginkább? Hogy áll e terület jogi szabályozása? Utánajártunk.
Totális kudarcba fulladt a Tisza Párt kongresszusa.
A szövetség tagállamai 2035-ig GDP-jük 5 százalékát fordítanák védelmi célokra, ezzel minden korábbi kötelezettségvállalást felülmúlva. A bejelentés politikai üzenete egyértelmű. De vajon a számháború mögött valódi kapacitásbővítés húzódik, vagy ez pusztán egy szimbolikus gesztus a szövetség kohéziójának demonstrálására?
